HTML

peter-cs

Ez a blog valláskritikával, társadalomfilozófiával foglalkozik ateista-szabadgondolkodó és minden kettős mércét elutasító szemszögből.




Ajánlott böngésző:
Legjobban megtekinthető Mozilla Firefoxszal!
Mozilla Firefox
= - = - =
- = - = -
= - = - =
- = - = -
= - = - =

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A babonaság és a vallásosság irracionalitása

2007.08.09. 13:32 Peter_Cs

és az azokból kivezető út

        Jelenlegi világunkban a Felvilágosodás és a modern liberális eszmék ellenére még mindig nagy szerepet kap az irracionalitás, mely a sötét múltba veti vissza az emberiség egy részét. Többféle irracionalitás van, például a hagyományos társadalmaké, a vallásoké és a babonaság. Jelen esetben a vallási és a babonás irracionalizmusokkal és megoldásaikkal foglalkozom. A hagyományos társadalmak irracionalitása külön írást érdemel.

        A babonás emberek hajlamosak rémmeséknek is valóságtartalmat tulajdonítani. A babonás rémtörténet fő alaptípusa a következő: valamely "természetfölötti" gonosz lény elhagyott helyre csábítja az áldozatot rendszerint sötétben és ott különös kegyetlenséggel meggyilkolja. Ezután a lényt és a helyet a félelem árnya lepi be. Ez a félelem a babonás, csekély önértékelésű emberekben tanyát ver és sok esetben társadalmi mértékűvé nő ez a félelem, holott a babonás félelmek az egyén önmagától és az ismeretlentől való félelmének kivetülései. A fentebb említett rémtörténeteknek persze lehetnek a valóságban gyökeredző alapjai, pl.: élet elleni bűncselekmények, de ez nem jellemző. A vallások alapjait képező "történetek" is ebbe a kategóriába sorolandók.

        A legtöbb vallásban az alaptanítás az, hogy az első emberpár bűnt követett el az istene ellen - amely tulajdonképpen az önálló, egészséges személyiségre jellemző józan, kritikai gondolkodás (Cs. P.) - és ezt az utánuk következő leszármazottaik örökölték ezt a "bűnt", így ennél fogva mindenki születésétől fogva bűnös. Az ettől való megszabadulás - a vallások szerint - a fent említett istenben és az annak leszületett szűz(!) nőtől való fiában(!) való feltétlen hit. Amint ismeretes, az emberi faj ivarosan szaporodik egy nőnemű és egy hímnemű egyed közösülése által és az első közösüléskor a szűzhártya részlegesen vagy teljesen átszakad. Ráadásul a tanításuk szerint a "fiú" azonos az "atyával", sőt az "atya" "szent szellemként" vagy "szentlélekként" ejtette teherbe a szüzen(!) maradt "Máriát". Ráadásul a tanításuk szerint a "fiú" azonos az "atyával" és a "szentlélek-szentszellemmel", ami teljesen illogikus, hiszen egy entitás nem kettő vagy több entitás; ennek a matematikai vonzata egy megoldás nélküli egyenlet. Ezeken felül még természetfeletti tetteket is tulajdonítanak ennek a lénynek, úgymint: halott feltámasztása, vizen járás, vakok, bénák parancsszóra való meggyógyulása. Petri György Apokrif c. verse a tragikomikus vicc felé megy el ennek az értelmezésében:

Zakatol a szentcsalád
Isten tömi Máriát,
József nem tud elaludni
keres valami piát
Nem lel, felkel. Pizsamára
húz fel inget és gatyát,
lemegy a Háromkirályba,
hogy egy fröccsöt legalább ---
---"Megint Isten?"
---"Az hát, megint."
Sóhajt, nagyot húz és legyint:
---"Különben,
múltkor kivertem a huppot
Ha az orrom előtt dugtok!
---de így megmondom a Marinak,
legalább tartsad a pofád,
úgyis szól mint a földrengés
mindig az a rohadt ágy,
közben - de komolyan! - ne halljak
több ha-ha-ha-halleluját!"

        Ezek persze kritikai gondolkodással elemezve zavaros, önmaguknak is ellentmondó, a valóságot teljesen nélkülöző, hagymázos elméleteknek bizonyulnak. Tehát elfogadásukhoz a kritikai gondolkodás - legalábbis ilyen irányú - kikapcsolása szükséges, ami által sokféle irracionalitás elfogadásának az irányába nyit a vallás által megkínzott elme. Az egyházak ilyen irányú legfőbb eszköze a rituálék sora. A vallás tanításával ellentétes viselkedést, gondolkodást az egyházak jövőbeni (sokszor már azonnali!) büntetéssel, vagy legalább a büntetéssel való riogatással szerelik le: pokollal ijesztgetés, kiközösítés, régebben: kiátkozás, inkvizíció is. Ezek együttesen félelmet gerjesztenek, ami egy neurotikus emberek általi tömeghisztériába is torkollhatnak.

        A (főleg ábrahámi: judaizmus, kereszténység, iszlám) vallások alaptételei között szerepel a "tiltott gyümölcs", a tilos, a tabu fogalma. Az emberi természet sajátja a kíváncsiság, ami tiltott, arra még fokozottabban kíváncsibb az ember. Viszont az egyházak bűntudattal terhelik meg a "tiltott gyümölcs" élvezőit, ebből pedig a bűn és bűnhődés ördögi köre - más szóval a 22-es csapdája - alakul ki. Eme játszmarendszerrel az egyházak kényük-kedvük szerint tudják a híveiket irányítani. Pszichológiai vetülete ennek a "büntess meg" játszma a Szülő-Gyermek játszmában. A Szülő ebben az esetben a kritikus-rideg szülői lelkiállapotot, a Gyermek pedig a dacos gyermeki lelkiállapotot jelenti. Ebben a játszmában a Szülő tilalomfák erdejét hozza létre, a Gyermek pedig dacosságából lázad, mivel csak így hívhatja fel magára a figyelmet (a figyelem minden ember fontos lelki szükséglete), ebből következően a kritikus Szülő megbünteti, de a Gyermek újra és újra "bűnt követ el", ami egyfajta állóháborúvá válik. Ebből állandósult bűntudat lesz, ami boldogtalanságot eredményez. (Berne, Eric: Playing Games, 1963; Magyar Judit: A tranzakcióanalízis személyiségelmélete, Steiner, Claude: A tranzakcióanalízis kulcsfogalmainak gyűjteménye, 2000. augusztus) A boldogtalan ember megvezethető, viszont a boldog embert nem lehet megvezetni. A boldog ember önmagában bízó, önállóan gondolkodó lény. A fentiek ismeretében tehát nem meglepő, hogy az egyházak vallásaikkal a boldogtalan lelkek kitermelésében érdekeltek. A boldogtalanság táptalaján tenyészik a félelem is. Ezek ellen az egyházaktól, vallásoktól független gondolkodással, objektív, tudományos, racionális szellemben, a legfőbb érték az ember szemlélettel küzdhetünk. A jövő emberisége és a mi magunk boldogsága érdekében (a mi életünk lesz példa utódaink számára) ezt a közdelmet a mai kor humanizmusának megfelelően kell megvívnunk. Az embereket a saját felelősségük felvállalására, választásaik, döntéseik szabadságára kell rávezetni, hogy választásaik a saját valódi szükségleteik kielégítésére, egyéniségükből fakadó értékválasztásukra irányuljon. A szabadon választó ember lelke is szabad. A lélek felszabadítása után a vallások szükségtelenné válnak, így a templomok az irracionalitás múzeumaivá, az ideológiák és a rekvizitumok múzeumi tárgyakká válnak.

        Az egyházak "tiltott gyümölcsnek" magyaráznak és ostoroznak egyes szellemi (főleg kereskedelmi célú) termékeket, melyek nagy többsége nem az ember jobbítására van,de az egyházak nem emberbaráti, hanem jól felfogott hatalmi érdekükből teszik ezt. A silány, giccses, agysejtpusztító "szórakoztató" műsorokat, "zenéket" nagyobbrészt azok állítják elő, akik egyházi iskolába jártak. - Ezek a "sztárok" nagy átlagban hasonló életutat járnak be: vallásos családból származnak, szigorú szülőktől. Egyházi iskolákba járnak, majd azután megtagadva gyökereiket (sokszor csak látszólag) a szórakoztatóipari termékek előállítóivá válnak. Tíz-tizenöt év múlva azután "megvilágosodnak" és "megtérnek" egy szektába vagy saját egyházukba és jelentős anyagiakkal támogatják azután azokat. (búcsúcédula-effektus) - Ezek általában nagy üzleti hasznú dolgok. A felső papság életmódja fényűző, az egyházakat általában nagy összegekkel támogatják ezek a giccsgyártó néphülyítők. Persze az egyházak keményen ostorozzák ezeket a förmedvényeket - legalábbis szóban, de ezek csak látszatintézkedések -, a fogyasztóit pedig bűntudattal terhelik, hogy a "gonosznak engedelmeskednek", eme fércműveket átkozzák, holott a fentiekből is nyilvánvaló, hogy nagy valószínűség szerint az egyházak állnak a silányságok mögött. Eme fércművek között sokban fordulnak elő babonaságok, hamis mítoszok, az elkövetőik pedig a modernitás álarcába bújva a legsötétebb reakciós társadalomképet vonultatják fel (alárendelt, kiszolgáltatott nő, diktátori férfi), ami a valóban modern, haladó dolgokat is elidegeníthetik az átlagembertől (sokszor ez is az egyik céljuk ezeknek az elemeknek).

        A vallásosság és a babonaság irracinális voltukból eredően sokszor egybeesnek és egymást erősítik. Így létrjön egyfajta tudathasadásos gondolkodás, ami a saját felelőssége és önmaga elfogadása elől menekülő ember sajátja. A vallásosak többségénél kisrebb-nagyobb lelki zavarok fordulnak elő, pl.: depresszió, mánia. Gyógyításukhoz először a mélyebb lelki folyamatokat kell feltárni akár - hogy a gyógyulás társadalmi mértékűvé váljon - műalkotások (film, közéleti műsorok, zene, színház, multiplex művészeti termékek) által is, tudományosan megalapozottan. Tehát a művész pszichologizáljon.

        A pszichologizálás a művészetben hasznos, mert közelebb visz a mondanivalóhoz (pl.: Parti Nagy Lajos: Sárbogárdi Jolán: A test angyala c. művében pont ezt az eszközt alkalmazza a maradi kispolgári lét hazugságainak ábrázolásakor). Ezen eszköz használata nélkül igen hosszas magyarázó részek válhatnának szükségessé, amelyek gondolati egységeket szakíthatnak szét megbontva a mű egységét. Ráadásul a pszichologizálás olyan finom eszköztár, amellyel a leghatékonyabban lehet ábrázolni az egyéni sorsokon keresztül a társadalom történéseit. A társadalom az egyéneken keresztül jobbítható (sokszor az adott társadalmat atomjaira - egyénekre! - kell lebontani ehhez), az egyéni történések kihatnak a társadalomra és társadalmi mértékűvé is válhatnak. A lélek kiszabadulását ábrázolja Petri György a Vers cím nélkül c. költeményében:

Horgodra tűztél, uram.
Huszonhat éve
kunkorodok, tekergek
csábosan, mégsem
feszült ki a zsinór.
Nyilvánvaló,
hogy a folyódban nincs hal.
Ha mégis remélsz,
válassz más kukacot.
Szép volt
kiválasztottnak lenni.
De most már szeretnék
Szárítkozni, mászkálni a napon.

Petri György eme verséből világosan kitűnik, hogy a költő bármit megtett ugyan istenéért, de sehogyan sem érezte magát jól a bőrében, sőt mi több, egyre mélyebbre zuhant a kétségbeesésbe. Csak azután, hogy szembesült ezzel, akkor mondta ki a döntő szavakat, akkor vált önállóvá, akkor fogalmazta meg azt, hogy isten nélkül jobb, szabadabb, boldogabb az élet. (Az már külön történet, hogy e boldogság csak vágyálom maradt, ugyanis a vallásfüggőségből kikeveredve alkoholfüggőségbe menekült, de ez külön lélektani elemzés tárgya lehetne.)

        Persze erre a papságnak az ilyenkor a válasza, hogy "nem volt elég erős a hite" (cinikusan!), pedig akkor ébredt rá a valóság és a vallásos hit közötti kibékíthetetlen ellentmondásokra,ekkor vált pszichológiai értelemben is felnőtté. A pszichológialag érett személyiség biztos önmaga értékeiben, stabil az önértékelése, a világhoz való viszonyát saját tapasztalatai és a tapasztalattal meg nem ismerhető dolgokat pedig logikai gondolkodás általi következtetései alapján határozza meg, önmagát szabadon helyezi el a társadalomban, és nem a "felsőbb körök" (egyház,hagyományos társadalmi közeg) által rákényszerített helyen szenved. Ez utóbbi szenvedők azonosulhatnak is agresszoraikkal, önmagukat elvesztik és irracionálissá válik egész létük.

        "Boldogok a lelki szegények, mert övék a lelkek mennyországa." - hirdeti az egyház. Az egyház mint szervezet, uralma alá akarja hajtani az emberiséget (az ábrahámi vallások a judaizmust kivéve (gyakran erőszakosan) térítő vallások). A lelki szegény értelmi és/vagy érzelmi fogyatékost jelent. A gyermek lelkiállapot pedig a kritikai gondolkodás hiánya jelenti. Tehát ezek az emberek ideális "táptalaj" eszméik elfogadására, hordozására és átadására. A vallásosság erősebb a hagyományos társadalom táptalaján, mint a szabadgondolkodó, modern, felvilágosult társadalmakban (pl.: Latin-Amerikában gyakorlatilag mindenki vallásos, Svédországban a lakosság 4 %-a az; érdekes lenne a skandináv és a latin-amerikai bűnözési statisztikákat összehasonlítani...). A hagyományos társadalmak korlátoltságát fel kell váltania a modern, felvilágosult társadalmi létnek, melyben az emberek önmagukban biztosak és a jövőjüket ők maguk alakítják.

        A pszichológiában motivációs irány szempontjából két típus van: belső kényszeres és külső kényszeres. A belső kényszeres ember saját emberi értékeiben biztos, önmagát elfogadó, önmagáben hívő, önállóan gondolkodó ember. Tetteit saját belátásai vezérlik. Rendszerint helyesen dönt, saját magáért cselekszik jót. Ritkán tévedhet is, de tévedéseit belátja, tanul belőlük. Ezzel szemben a külső kényszeres személyiség önmagában bizonytalan, befolyásolható, önmagát a tekintély (egyház, szülő, embertárs) szemszögéből látja. Ez a típus önmagáért felelőtlen, irracionális módon viselkedik. A legtöbb vallásban a tekintély neve isten. Ezt az istent az emberi elme alkotta meg azért, hogy a világ logikus értelmezésének a hiányát betöltse, tehát egylényegű a babonasággal. Ilyen istenkép(ek)re épülnek az egyházak és tanításaik.

        Az egyházak istenképé/eivé váltak tehát ezek az emberalkotta gondolati lények, melyek a hitelvek - melyek maguk is illogikusak - logikus áttanulmányozása után önellentmondásos, tudományosan nem bizonyított dolgoknak bizonyulnak. Az egyházak ezeket az istenképeket orwelli értelemben vett Nagy Testvérnek használják a lelkek feletti - így az emberek feletti! - uralmuk megszerzéséhez és fenntartásáshoz. A Nagy Testvér mindenütt jelen van, mindent lát, de valójában arctalan, ebből következően az egyházak totalitarizmusukat építik fel és tartják fenn eme istenkép segítségével. Ebben a tekintetben nem különbözik az egyház a sztálini és a hitleri totalitarizmustól, sőt ezekkel egylényegű. "Én vagyok az út, az igazság és az élet. Aki bennem hisz, énáltalam jut el az Atyához" (Jézus egyik kinyilatkoztatása); "Ne legyenek rajtam kívül más isteneid" (héber iratok) - ezek abszolút kinyilatkoztatások, az abszolút, minden más eszmét kizáró gondolkodás a totalitárius diktatúrák sajátja. A valóságban nincsenek bebetonozott abszolútumok, minden dolognak több értelmezése lehetséges. Einstein óta tudjuk, hogy minden relatív, melynek filozófiai vetülete az, hogy léteznek egymással párhuzamosan létező, különféle nézőpontok, melyek mindegyikében ott lehetnek az igazság magvai; ezt elfogadva fejlődik ki a demokratikus gondolkodás, mely önállóan elemez és értelmez, következtetéseit a különféle nézőpontok összevetéséből vonja le.

        A tudás hatalom. Az egyházak igyekeztek (igyekeznek) az évszázadok, évezredek alatt a tudás kizárólagos letéteményesei, birtokosai lenni. Tilalom alá esett ez időkben minden tudományos munka, kutatás - hacsak nem a "beavatottak", a papok végezték -, akit tudományos tevékenységen értek, azt nagyon durván megbüntették, sőt számos esetben ki is végezték. Erre egy-két példa: sokáig a bibliaolvasás is tiltott volt nem egyházi személyeknek, Galileo Galilei esete, a tudomány (a gyógyítás is!) független művelőit boszorkányoknak beállítva üldözték és irtották, ezáltal is babonaságot teremtve a társadalomban, ami tovább fokozta az irracionalitást. Az egyházak a hatalom birtokosaivá nőttek ki eme aljas eszközök alkalmazásával, sok esetben az államokra is erőteljes nyomást gyakoroltak, az állam és az egyház összenőtt. Megvolt ennek az eredménye: vallásháborúk, keresztes háborúk; más földrészek kirablása, legyilkolása a keresztényi térítésre hivatkozva; inkvizíció, az egyház rémuralma; 2000 év visszaesés az emberiség tudományos-technikai fejlődésében. Ezt a torz és romboló állapotot szüntették meg a Felvilágosodás és az újkori liberális eszmék. Az állam és az egyház szétvált végre a felső papság ágaskodásai ellenére. Sajnos ma is vannak próbálkozásaik a hatalmuk visszaszerzésére: a politikába befurakodva akarják eszméiket újra a társadalomra erőltetni pl.: egyes tudományos kutatások akadályoztatása, megbénítása (génkutatás, géntechnológia); a társadalom szerveződésébe való durva beavatkozás (az abortusz korlátozása, tiltása (ha a nő szabad a társadalomban, akkor a társadalom is szabad); a felelős családtervezés üldözése); a közoktatásba való durva beavatkozás (a teremtéselmélet állami tantervbe való vétele a törzsfejlődés rovására, a vallás és erkölcstan - de milyen erkölcs?! - kötelezővé tétele); közjogi barkácsolás (alkotmányba emelni egyházi tantételeket, hivatkozásokat). Ezek ellen a felvilágosult, modern, szekuláris humanista állam megerősítésével kell küzdenünk. Egy megjegyzés, amely egyértelműen utal a Római Katolikus (!Romboló Kaotikus) Egyház valódi arcára: a Vatikán a mai napig nem írta alá az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát!

        Ámde manapság a történelmi egyházakon kívül a "kisegyházak", a "szekták" is marják a társadalom szövetét. Kedvezőbbnek tüntetik fel magukat a történelmi egyházaknál, de valójában ugyanazok. Valójában minden egházban a felső papság jóléte a cél, a felső papság visszásságai az Empíria Magazinban olvashatók Kuliffay Hanna írásaiban. Itt csak röviden, pár szóban: a felső papság fényűző dorbézolása, pedofília. Az egyházak a perselyezéssel gyűjtött és az adományokból származó pénzekről nem kötelesek elszámolni a költségvetés felé, sőt sok állam támogatja is ezeket. Ez azt valószínűsíti számomra, hogy az egyházak valójában adófizetést kikerülő üzleti vállalkozások. Érdekes módon mind a szerény életvitel mellett papolnak... Ezen leghatékonyabban az állam és az egyházak egymástóli anyagi függetlensége, pénzügyileg a többi társadalmi szervezettel való egyenlő elbírálás segítene többek között.

        Sajnálatos folyamat jelenkori társadalmunkban, hogy a fiatalok jelentős része fordul a vallás(ok) felé, méghozzá lázadásból(!). Lázadnak a szabadság ellen, mivel a társadalomból egymásnak ellentmondó információkat kapnak és a saját döntéseik elől menekülnek, félnek a kudarctól, a - sok hagyományos társadalmi béklyóktól bénult és súlytott - felnőtt társadalom irreális elvárásaitól frusztráltak. A magyarországi felnőtt társadalomban sajnálatosan még számos hagyományos társadalmi elem van, pl.: mások szabadsághatárainak, emberi mivoltuknak nem tisztelete. A hagyományos társadalom nem kedvez az egyénnek; a mai modern társadalom viszont az önmagában bízó egyénre alapoz - e két hatás is szétszakíthat emberi lelkeket, ezeket a kettős szorításokat úgy viselhetjük el könnyen, hogy objektív, szilárd énképet alakítunk ki, hogy tudjuk önmagunkban hinni. Ha hiszünk önmagunkban, akkor az életben előforduló kihívásokra hatékony és konstruktív válaszokat tudunk adni; a meglévő szabadságunkkal tudunk mit kezdeni; a szabadságot mint végtelen lehetőségek tárházát és nem mint neurotizáló tényezőt látjuk. Saját szabadságválasztásunk alapja annak is, hogy saját igazunkért kiállunk, mégha sokan nem is adnak nekünk igazat, ha viszont bebizonyosul az, hogy tévedtünk, minden negatív érzés nélkül át tudjuk gondolni gondolatmenetünket és tanulunk saját hibánkból. "Nem az igazság, csak a hús irgalmatlan tömege!" (Paizs Miklós)

        A vallások által hiszékeny emberekből élnek a hiszékenység vámszedői is, akik különféle betegségekre és problémákra igérnek "isteni csodákat", persze anyagi ellenszolgáltatás ellenében. A sajnálatos módon elszaporodott különféle "távgyógyítók", parapszichológusok, jósok is más emberek vakhitét kihasználva űzik kétes eredményű tevékenységeiket. Az egyetlen P-DOX Egyházon kívül, amely humorteli, a világot a lehető legtöbb nézőpontból szemlélő, szabadgondolkodó szellemiségű, nem látok olyan egyházat, amely egy szabad társadalom ideológiai támasza lenne. Bízom benne, hogy a majdan alakukó ateista egyház(ak) javít(anak) ezen a helyzeten.

        Az ábrahámi egyházak hitelvei és a hagyományos, patriarchális törzsi társadalmak szembe mennek az emberi szabadságjogokkal (egenlőtlen elbírálás férfi és nő viszonylatában, női nemiszervcsonkítás, a nő szogasorba vetése, az emberi jogi aktivisták üldözése, jogtalan bebörtönzése, a helyi kiskirályok orvul szerzett hatalma, tudománytalan alapon álló tévtanok, a sajtó cenzúrázása - pl. Irán, amerikai segédlettel!, Irak - Iszlám alkotmányozás ugyancsak amerikai szemhunyással). Ezekre a szörnyűségekre a Bibliából rengeteg példát idézhetnék...

        Összefoglalásul a szebb jövőért azzal tehetünk a legtöbbet, ha saját humanista életvitelünk áll például a társadalom előtt, a vallásfüggőkkel a józan ész alapján logikai érvekkel vitatkozunk, minden embert emberi mivoltában tisztelünk, csak a tetteik alapján minősítünk, a bizonytalanokat rávezetjük az önálló, független gondolkodásra emberségesen, továbbá az emberjogi mozgalmak, így a feminista mozgalmak hathatós támogatásával.

Ajánlott irodalom:
Ateizmus honlap
Szabadgondolkodó honlap
Susan Blackmore: A vallások mint mémplexek (Részlet Susan Blackmore: A mémgépezet; Kulturális gének - a mémek című könyvéből)
Empíria Magazin
Kimmy's Atheist Site
Nemhívők honlapja (angolul)
Friedrich Nietzsche: Virradat
Bertrand Russell: Miért nem vagyok keresztény?
The Dark Bible
A Vallástalanok Világszövetségének alapelvei

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata

4 komment

Címkék: feminizmus társadalomkritika ateizmus emberi jogok szabadgondolkodás valláskritika társadalomfilozófia

A bejegyzés trackback címe:

https://peter-cs.blog.hu/api/trackback/id/tr8136013

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

IGe · http://vilagnezet.blog.hu/ 2007.08.11. 16:59:27

Üdvözöllek Péter és örülök, hogy Te is megjelenteted ilyen formában is a gondolataidat. Rendszeres olvasód leszek és remélem lesz miért.

Üdv: IGe

BlueBunny · http://bluebunny.freeblog.hu 2007.10.07. 04:01:09

Na!
Nem tudok aludni, a szentcsaládos versen röhögök!!!
Le-e menjek én is a Háromkirályba most?

kitti23 2008.05.07. 15:49:57

Egy dolgon akadt meg a szemem.
"Az egyház mint szervezet, uralma alá akarja hajtani az emberiséget"

Lehet, hogy részben igaz, bár az Egyháznak a célja a hit terjesztése, de nem erőszakos módon.
Vannak tanáraim,hitoktatók, kispap/pap ismerőseim - és én is így gondolom - akik azt gondolják, hogy nem kell térítenünk, nem kell erőszakkal megtéríteni embereket, csak meg kell mutatnunk, hogy jó életet élünk, segítjük...stb., és talán ez megfogja azt az embert és rájön, hogy én azért élek így, mert katolikus vagyok. És atlán az Atya pont azért rendelte mellém azt az embert, hogy rávezessem erre az útra.

Ha valamelyest tudsz valamit az Egyház történelméről, akkor ott van az iszlám: keményen megadóztatták azokat, akik nem voltak a híveik, és ezért sokan - még keresztéynek is, főleg az afrikai részen - felvették a hitüket, hogy ne kelljen adót fizetni.
Az tényleg erre volt példa. DE mondj nekem példát, hogy a katolikus Egyház mikor tett ilyet.

Vannak az Egyházban is "túlbuzgó" emberek, akik tényleg azt mondják, hogy mindenáron térítsünk. De akkor se általánosíts! Mert az Egyházat én is és a közvetlen környezetem is alkotja!!

Az Egyház nem csak egy szervezet, hanem emberek közössége!

szekularisfigyelo · http://szekularisfigyelo.blog.hu 2012.02.26. 12:31:17

@kitti23: Az európai vallási közösségek mára valóban letettek arról, hgoy tüzet-vasat használjanak mások megtérítésére. Ehelyett bizonyos csoportok, egyházak azzal próbálják érvényesíteni eszméiket, hogy 1. az állami törvényeket, jogszabályokat stb. a maguk képére formálják (pl. a családjogban és az egészségügyben), és hogy 2. olyan helyzetet teremtsenek, hogy az emberek kénytelenek az amúgy közpénzekből fenntartott oktatási és szociális szoltáltatásaikat igénybe vegyék (illetve munkavállalóként ilyenekben dolgozzanak), mert más nem áll rendelkezésre az adott településen (aminek az az oka, hogy az eghyázi intézmények kétszer annyit kapnak a központi költségvetésből, mint az önkormányzati vagy alapítványi intézmények). Ha munkavállalóként kénytelen vagy egyházi intézményben dolgozni, adott esetben a vallási és a magánéletedet is kénytelen vagy munkáltatód képésre formálni, ha meg akarod tartani az állásod.
süti beállítások módosítása