A fenti tétel igazolásául hasonlítsunk össze három gondolkodásmódot: a vallásos hitet, a cselekvő hitet és a szabadgondolkodást.
A vallásos hit kritikátlanul evidenciaként értelmez minden olyan tantételt, mely az adott vallásé, a vallásos hit forrását megfellebbezhetetlen tekintélyként szemléli. Minden logikát nélkülöz, a vallásban lévő ellentmondásokra különféle elméleteket gyárt, pl. "azt nem is szó szerint kell érteni, hanem csak képletesen", a rendszer másik elemét pedig szó szerint veszi. Tehát a rendszerelemek a vallásos hit igazolásául szolgálnak, nem pedig magának a rendszernek az tárgyilagos igazolásául egy egységes nézőpontból szemlélve.
A cselekvő hit töretlenül hisz valamiben, ami felé törekszik, ez lehet nem vallásos cél is. Ilyen hite van a forradalmároknak, a reformereknek is. A cselekvő hit töretlenül hisz tárgya megvalósíthatóságában, ez a tárgy lehet úgy racionális, mint irracionális is. A vallásos és a cselekvő hit között lehetnek átfedések, amelyek a reformációtól a terrorista vallási fundamentalizmusig terjednek.
A szabadgondolkodás azt jelenti, hogy mindet kellő kritikával szemlélünk, nincsenek megfellebbezhetetlen állítások, tekintélyek. A szabadgondolkodók mindent a természettudományos szemléletű logikával tanulmányoznak, csak azt fogadják el, ami tudományosan-logikusan igazolt. Természetesen lehetnek átfedések a cselekvő hit és a szabadgondolkodás között is, a legismertebb metszetük a humanizmus.
A vallásos hit intézményesülései az egyházak. Az egyházak érdekelek és motiváltak a vallásos hit terjedésében, mégha az babonákon is alapul. Legtöbbször az emberek valahová tartozásának a szükségletét használják fel, hogy tanaik sokáig fennmaradjanak. Az egyházak érzelmi függés kialakításával igyekeznek a híveiket megtartani. Az érzelmi függést sokszor társadalmi nyomásként alkalmazzák: az adott közösség csoportnormájaként működik vallásos közösségekben a babonás vallási dogmák homályos szövete.
Az adott vallásból annál nehezebb kilépni, minél inkább átszövi az adott társadalom szövedékét. Nagyon vallásos közösségekben a legkissebb különbözés is a közösség súlyos megvetését vonja maga után. Szekularizált, inkább vallástalan népeknél a vallásosság nem hat ilyen elnyomóan az egyénre. A vallások szószólói nem véletlenül kárhoztatják a szekularizációt és a szabadgondolkodást. Az önálló, szabad gondolkodás ugyanis veszélyes a vallások túlélésére.
A szabadgondolkodás, amely a józan, kritikai gondolkodásra épít, legtöbbször ateizmushoz vezet. Ha mindenki ateista lesz, megszűnnek az egyházak.
Utolsó kommentek