HTML

peter-cs

Ez a blog valláskritikával, társadalomfilozófiával foglalkozik ateista-szabadgondolkodó és minden kettős mércét elutasító szemszögből.




Ajánlott böngésző:
Legjobban megtekinthető Mozilla Firefoxszal!
Mozilla Firefox
= - = - =
- = - = -
= - = - =
- = - = -
= - = - =

Utolsó kommentek

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

A szabadgondolkodás veszélyes az egyházakra

2007.08.13. 07:45 Peter_Cs

A fenti tétel igazolásául hasonlítsunk össze három gondolkodásmódot: a vallásos hitet, a cselekvő hitet és a szabadgondolkodást.

A vallásos hit kritikátlanul evidenciaként értelmez minden olyan tantételt, mely az adott vallásé, a vallásos hit forrását megfellebbezhetetlen tekintélyként szemléli. Minden logikát nélkülöz, a vallásban lévő ellentmondásokra különféle elméleteket gyárt, pl. "azt nem is szó szerint kell érteni, hanem csak képletesen", a rendszer másik elemét pedig szó szerint veszi. Tehát a rendszerelemek a vallásos hit igazolásául szolgálnak, nem pedig magának a rendszernek az tárgyilagos igazolásául egy egységes nézőpontból szemlélve.

A cselekvő hit töretlenül hisz valamiben, ami felé törekszik, ez lehet nem vallásos cél is. Ilyen hite van a forradalmároknak, a reformereknek is. A cselekvő hit töretlenül hisz tárgya megvalósíthatóságában, ez a tárgy lehet úgy racionális, mint irracionális is. A vallásos és a cselekvő hit között lehetnek átfedések, amelyek a reformációtól a terrorista vallási fundamentalizmusig terjednek.

A szabadgondolkodás azt jelenti, hogy mindet kellő kritikával szemlélünk, nincsenek megfellebbezhetetlen állítások, tekintélyek. A szabadgondolkodók mindent a természettudományos szemléletű logikával tanulmányoznak, csak azt fogadják el, ami tudományosan-logikusan igazolt. Természetesen lehetnek átfedések a cselekvő hit és a szabadgondolkodás között is, a legismertebb metszetük a humanizmus.

A vallásos hit intézményesülései az egyházak. Az egyházak érdekelek és motiváltak a vallásos hit terjedésében, mégha az babonákon is alapul. Legtöbbször az emberek valahová tartozásának a szükségletét használják fel, hogy tanaik sokáig fennmaradjanak. Az egyházak érzelmi függés kialakításával igyekeznek a híveiket megtartani. Az érzelmi függést sokszor társadalmi nyomásként alkalmazzák: az adott közösség csoportnormájaként működik vallásos közösségekben a babonás vallási dogmák homályos szövete.

Az adott vallásból annál nehezebb kilépni, minél inkább átszövi az adott társadalom szövedékét. Nagyon vallásos közösségekben a legkissebb különbözés is a közösség súlyos megvetését vonja maga után. Szekularizált, inkább vallástalan népeknél a vallásosság nem hat ilyen elnyomóan az egyénre. A vallások szószólói nem véletlenül kárhoztatják a szekularizációt és a szabadgondolkodást. Az önálló, szabad gondolkodás ugyanis veszélyes a vallások túlélésére.

A szabadgondolkodás, amely a józan, kritikai gondolkodásra épít, legtöbbször ateizmushoz vezet. Ha mindenki ateista lesz, megszűnnek az egyházak.

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodás filozófia ateizmus szabadgondolkodás valláskritika

A bejegyzés trackback címe:

https://peter-cs.blog.hu/api/trackback/id/tr40138615

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása