A jövő társadalma teljesen szabad, nyitott, az egyes ember számára a leghatékonyabb lesz. Ateista lesz természetesen ez a társadalom, a szellemisége a józan észen és a logikán alapszik. A vallás történelemmé válik, a templomok pedig az irracionalitás múzeumává válnak. Persze számukra érthetetlen lesz, hogy voltak korok, mikor az emberek kisebb-nagyobb része vallásos volt, az is érthetetlen lesz számukra, hogy ezen emberek lemondtak a jóról csak a vallás kedvéért. Az államok csak formálissá válnak, gyakorlatilag mindenki a világ azon részébe mehet és ott élhet, ahova és ahol csak akar, a vízum és a határellenőrzés politikatörténetté válik, úgymint az egymás ellen versengő és hadakozó nemzetállamok. Világpolgár lesz a jövő embere. A jövő társadalmát az ésszerűség jellemzi, a nők és a férfiak teljesen egyenlőek, elhelyezkedésüket, érvényesülésüket, életvitelüket csak a képességeik befolyásolják, a társadalmi nemek hátrányos megkülönböztetése - az i. sz. 2005-ig nagyobbrészt nők - is politikatörténet lesz csupán. Az egymás ellen versengés helyett az együttműködés változatos formáit választják, mivel a nők együttműködési képessége nagyobb a férfiakénál, a férfiak is egészségtudatosabbá válva megszabadulnak a macho attitűdjeiktől, a társadalom vezetése is legnagyobbrészt nőkből áll. Státuszszimbólumok hajkurászása helyett az emberek saját belső indíttatású szükségleteiket elégítik ki: csak azt fogyasztanak, amire valóban szükségük van. Olyan, mint divat, egyenruha megszűnik. A vagyoni helyzet - ami az igen széles középrétegnek köszönhetően nincsenek éles különbségek - nem meghatározó az emberek bárminemű kapcsolatában. Mivel ez a társadalom a szabad, független egyének együttműködésre épít, mindenki felvállalja önmagát, a hazugság embertelenségnek és célszerűtlenségnek számít. Erkölcsiségüknek az egyén szabadsága és boldogsága az alapja. A szex bármely formája elfogadottá válik, amennyiben minden érintett fél szabad akaratából beleegyezik az adott aktusba. A hatalmi struktúrák átalakulása és a szabad szex következtében a nemi erőszak is eltűnik.
A jövő társadalmának politikai berendezkedése az ésszerűségre és a felelőségteljes, szabad egyének szolgálatára alapul. A nemzetállamok helyett 40,000-50,000 négyzetkilométrnyi önkormányzó közigazgatási egységek lesznek. Ezekben a közigazgatási egységekben 80-100 fős, egyénileg 4-5 évre megválasztott emberekből álló népgyűlés gyakorolja a törvényalkotást és a felmerülő problémák megoldását. A népgyűlés tagjai választják meg a kormányzatot egyszerű többséggel, ugyanők az elnökséget minősített többséggel. 25-30 ilyen térségenként koordináló és összehangoló szerepű Térségek Tanácsa alakul, melyekbe a térségek elnökségeiből térségenként egy küldött a tanácstag. A térségek tanácsait összefogó, összehangoló szerv pedig a Világkormány lesz, amely persze nem abszolút hatalmi központ, hanem inkább diszpécserközpont lesz. A Világkormány tagjai a térségek tanácsai tagjaiból állnak, akik térségi tanácsonként 1 évent váltanak. Ezen kívül bármely két vagy több térség ettől függetlenül is társulhat. Erős helyi társadalom lesz, mivel a jövő embere felismeri, ha környezetével jót tesz, azzal önmagának is jót tesz. Természetesen nyitva áll a lehetőség az ettől eltérő lélekszámú és szerveződési létalapú államalakulatok - még a nemzetállamok - számára is. Az erőszakszervezetek átalakulnak elsősorban katasztrófavédelemmé. Mivel alapvető értékké lesz az együttmüködés képessége, egymás kölcsönös megbecsülése, nem lesznek háborúk. Bár a nacionalizmus mételye nem fertőzi mérgező elmevírusaival a jövő emberiségét, mégis felelősek - sőt igazán felelősek - tudnak lenni közvetlen környezetüket illetően a világpolgárok.
Eme társadalom értékrendje a humanizmuson nyugszik és fejlett az egészségkultúrájuk. Az emberek egymással és önmagukkal saját, belső meggyőződésükből cselekszik a jót, értetlenül állnak akkor, amikor egy-egy történelemkönyvben azt olvassák: az emberek isteneikért mindenféle áldozata képesek voltak, viszont egymást gyilkolászták, sokszor éppen isteneik nevében és védelmében. A biológiailag indokolt tabukon kívüli tabuk megszűnnek, a meztelen emberi test normálisnak számít. A gyerekeket 7-8 éves korukra önállóságra nevelik, hogyha lehet, ne legyenek feleslegesen mások terhére. A lányokat és a fiúkat egyformán nevelik, egyformán szabaddá és önállóvá. Mivel együttműködésre épül eme társadalom, olyan mint virtus eltűnik: eleinte saját egészségük érdekében hagyják a virtust hátra, majd teljes humanista meggyőződésükből. A nő- és a férfiideál is eme szellemiségben alakul: a vagány, határozott, kedves nők és nyílt szívű, megértő, segítő férfiak. Megszűnik olyan, mint "női munka" és "férfi munka", mindenki képessége és elhivatottsága szerint munkakörbe kerül, egyenlően elbírálva, akármely társadalmi nemhez tarozik. Az öltözködésben is első a praktikum: kényelmes, természetes alapanyagú ruházat, amely egészséges. Nem lesz külön női és férfi ruházat, hanem a ruházat is egyfajta önkifejeződési forma lesz, bár a ruházat elsődleges feladata az ember védelme lesz a természeti viszontagságokkal szemben. A praktikumból ered az is, hogy mondjuk +30-40°C körüli nyarakon a ruhátlanság lesz az általános. Persze ha valaki olyan munkakörbe kerül, hogy a testi épsége védelmében védőruhára szorul, a munkahelyén önmaga védelmére veszi fel azt.
Az oktatás és a tudomány fejlődése elsőrangú a társadalom kiteljesedésében. Az oktatás személyre szabott, szabad keretek között folyik, a tudomány eredményei megjelenésükkor bekerülnek automatikusan a tananyagba. Az oktatás azonban nem leterhelő, hanem mindenki számára fejlesztő lesz, a tananyag átlagos összmennyisége az i. sz. 2000 körüli skandináv országok tananyagmennyiségével lesz egyenlő. Az oktatásban elsőrangú szerepet kap a környezettudatos nevelés, az ismereteket gyakorlatiasan sajátítják el, a pedagógusok is inkább segítő, partneri módon adják át tudásukat. A tananyag egésze ingyen elérhetővé válik bárki számára a különféle kommunikációs hálózatokon. A felsőoktatás több szintű lesz minden szakma számára egyedien elbírálva a képzés formáját és tartalmát. A tudomány az ésszerűség mentén tevékenykedik és fejlődik, mivel addigra már semmilyen egyházi befolyás nem hátráltatja a tudományos-technológiai fejlődést. Az orvoslásban még az i. sz. 2000 körül gyógyíthatatlan betegségek gyógyíthatóvá válnak az újonnan keletkezett betegségekre is nagyon hamar meglesz a gyógymód, az energiaszektor átáll a környezetbarát energiaforrásokra, az emberek pedig környezetbarát energiaforrásokból nyerik a számukra szükséges energiát. A tudósok kutatási eredményeiket minél hamarabb közzéteszik, a világ tudósai minden szinten készségesen együttműködnek egymással, akárki is fedezett fel akármit, eredményei az egész világon befogadottá válnak.
A nagy társadalmi mobilitásnak köszönhetően nem ritka, hogy egymástól távoli helyeken született emberek társkapcsolatokat alakítanak ki akár egy harmadik helyen is, gyermekeiknek - akiknek nem mindig genetikailag ők a szüleik - igyekeznek tudásukat átadni, így 7-8 éves korára mindenki tud 2-3 nyelvet, felnőttkorban nem ritka, hogy valaki akár 10-20 nyelven is. Azok a nyelvek, melyeket maximum párezren beszéltek, kihaltak; a rokon nyelvek egymáshoz közelítenek, mind nyelvtanban, mind kiejtésben, úgy mint i. sz. 2000 körül a skandináv nyelvek, ahogy is a dán, a svéd és a norvég megérti egymást külön közvetítő nyelv segítsége nélkül. Mivel mindenki soknyelvű, olyan, mint nemzet, a történelem süllyesztőjébe kerül végérvényesen, a kultúrnyelveket az emberiség több okból azonban fenntartja: minél több nyelven tud az ember, annál több nézőpontból látja a világot; eredeti gondolatokat eredeti nyelven szeretnek olvasni, befogadni; az emberek egyszerűen örömüket lelik a sokféleségben, nem ritka, hogy egy-egy beszélgetésben is akár 8-10 nyelvet használnak, persze tolmács nélkül, mert az emberiség nagy többsége a legtöbb nyelvet valamilyen szinten érti. A tudomány és az irodalom minden akkor létező nyelven egyformán virágzik.
A zene szemléletében is más az alapelv, mint i. sz. 2005-ig. A "nagy elődök" túlzottan tisztelete eltűnik, a műveket a maguk komplexitásában értékelik, minél komplexebb a zene annál inkább komolyzene, sok olyan darab lesz könnyűzeneként értékelve, amely i. sz. 2005-ig a zeneszerző iránti túlzott tekintélytiszteletből eredően komolyzenének minősített. A harmóniarendszer is felszabadul: minden szabad a zenében, csak az egyén önkifejezése számít. A zenetanulásban is hatékonyabb a jövő népe: a hangszerekről, zeneelméletről való tudás dinamikusan fejlődik, a hangszerjátékmódok oktatásában azonnal befogadnak bármely működőképes ötletet függetlenül az azt javasló személyétől, csak a hatékonyság növelése a lényeg. Persze ezzel sok színpadias sallang eltűnik. Megjelennek a személyre szabott hangszerek, a zenei együttesek hangszerelésének csak az emberi kreativitás határa szabhat korlátokat. Szólóhangszer bármely hangszer lehet, sőt gyakori, hogy akár 5-6 hangszer egyenrangú a kisebb együttesekben, a hangszerek különálló szólamokat játszanak. Minden zenére nyitottak az emberek. Az, hogy mi számít jó zenének, az csak az egyén ízlésétől függ, nem a csoportszellemtől. Ugyanezek az elvek érvényesek a többi művészeti ágra is.
Összefoglalásul a jövő társadalma nyitott szellemiségű, a dolgokat a maguk értékén kezelő, humanista emberekből áll, akik mentesek minden vallásos és egyéb babonaságoktól, a világot a természettudomány eszközeivel vizsgálják és értelmezik, mindenkinek belső késztetése, hogy a Földünket élhető, tiszta környezetté tegye és megtartsa, a társadalom szervezésében az alá-fölérendeltségi struktúrákat felváltják a mellérendelő-együttműködők, a soknyelvűségükből eredően egyszerre többfajta gondolkodási rendszer birtokába jutnak, sikerorientáltak egy olyan szelelmiségen belül, amelyenaz egyéni sikerek összessége lesz a társadalmi-, sőt világsiker, megvalósul a megfelelő ember a megfelelő helyre, teljeskörű társadalmi (differenciáltan: mindenkinek szükségletei és egyénisége szerint) és jogegyenlőség lesz, a feminizmus és egyéb emberjogi mozgalmak célkitűzései megvalósulnak. Tehát szabadon fejlődő, dinamikus társadalom lesz.
Utolsó kommentek