A magyar politikai elit egészét saját működéséből adódó válság terheli. A magát baloldalinak és liberálisnak mondó blokk esetén ez a válság sokkal látványosabb a Bokros-csomagtól az őszödi beszéden át a választási ígéreteiket meghazudtoló lépések morális válságba, megélhetési válságba taszítja a magyar társadalmat.

Ámde a "jobboldalon" sem rózsásabb a helyzet: a nagyfokú adó- és járulékcsökkentést, 400 %-os bérfejlesztést és egylapos adóbevallást ígértek még 1998-ban, de semmi sem lett belőlük. Ma meg a nagy ellátó rendszerek szintentartását és az adó-és járulékalap szélesítését követelik. Persze ez a szélesítés járhat brutális mértékű vagyoni típusú adókkal is. Koherens gazdasági program híján csak a politikai ellenfél lépéseinek antitézisét adják meg programként.

Eszmeileg, igazodási pontokat illetően is nagy a zűrzavar a politikai elit egész palettáján: az "MSZP" egyszerre akar Nagy Imre és Kádár János örököse lenni, szociáldemokratának mondja magát, pedig a legjobboldalibb neokon héja gazdaságpolitikát folytat; az "SZDSZ" egyszerre akar az emberi szabadságjogok védelmezője lenni, miközben az emberi jogok oldaláról nézve vitatható rendőri intézkedések mellé áll. A "FIDESZ-MPSZ"-"KDNP"-tömb is legalább ennyi ellentmondással terhelt: a polgárságra, a polgári értékekre hivatkoznak, közben a polgári értékrend egyik alapját, a liberalizmust elutasítják (emlékszünk még Mikola doktor szinglihordázására és Eperjes Károly zavarodott kirohanásaira a liberalizmus ellen ezen tömb kampányában). A liberalizmus és a konzervativizmus a polgári értékrend két alapja. A polgári értékrend továbbá az állam és az egyház szétválasztásán is alapul, ezzel szemben a mai magyar "jobboldal" a "történelmi" egyházakkal szimbiózisban él. Ezeken felül még plebejus politikát ígér a népnek annak az Antall Józsefnek örökségét felvállalva, amely a "rendszerváltás" utáni kormányok egyik legnagyburzsoább kormány volt: az infláció a jelentős megtakarításokra, tőkésedésre képtelen emberek vagyonának közel háromnegyedét felfalta.

A két nagy tömb pedig csak egymást szapulja, a magánéletbe is befurakodott a politikai ellentétek zöme: párkapcsolatok, barátságok sínylették meg azt, hogy a fő ideológusok a politikai vitákat lövészárkokban levő háborúként fogadtatták el a néppel.

Továbbá vallást csináltak a világnézetből: mindkét nagy tömb híveinek csak a másik a főgonosz; ezeken felül az egész politikájukat karizmatikusnak mondott vezetőkre építették fel. A választópolgárok nagy része sajnos ezekre a karizmatikusnak mondott vezetőkre szavaz, ami a kritikus, felnőtt gondolkodás hiányára enged következtetni.

A politikai elit tisztulására, öntisztulására van szükség, továbbá igazi szociáldemokrata, baloldali politizálásra van szükség a társadalmi szabadelvűséggel egyetemben olyan gondolkodók véleményét megfontolva, mint pl. Tamás Gáspár Miklós, Ferge Zsuzsa.