Az emberiség egy része a történelem során és napjankban is különféle istenekben hisz. Ámde ezek az istenek tudományosan nem bizonyított gondolati lények, a nekik tulajdonított eszmeiségek pedig nélkülöznek minden logikát. legalább kétféleképpen teremtették meg az emberek maguknak az isteneiket: vagy a közösség mitologikus őséből vagy toteméből abszolút tekintélyű isteneket, melyekből aztán egyistenhit lett (ilyen maga a magyar isten szó is, mely saját szófejtésem alapján a rengetegben/mindenségben levő őst jelentette), vagy az időjárási elemeket, természeti jelenségeket, emberi tulajdonságokat tették meg istenekké, ezekből a hiedelmekből lettek a többistenhívő vallások, bár egy istenség dominanciája elvezethet az egyistenhithez is, például a biblia istene, mely abszoút tekintélyű istenképpé vált a bibliai vallások követői számára.

     Az egyistenhitben az isten abszolút tekintélyű Nagy Testvérként funkcionál: mindenütt jelen van, de arctalan - ilyen tekintetben a totalitárius diktatúra az adott istenre épülő vallás végső célja -, minden körülötte forog, az istenkép a tökéletesség ideája az adott csoport számára. A többistenhitnél pedig az adott népesség számára megmagyarázhatatlan természeti jelenségeket ruházta fel isteni jelentőséggel. Az egyistenhitben a természeti jelenségeket, törvényszerűségeket az imádva félt istenük elrendeléseként magyarázzák. Természetesen az emberiség társadalmi-tudományos fejlődése során bebizonyosodtak, hogy a természet erői meghatározott törvényszerűségek szerint működnek.

     Az istenkép az adott társadalomra jellemző: pl. anyajogú társadalmakban a fő istenség a földanya, istenanya (vagy valamely szimbóluma, toteme), apajogú társadalmakban az atyaisten. Földművelő-állattenyésztő társadalmakban az istenség lehet a fő terményhez, jószághoz kapcsolt gondolati lény, pl: kukoricaisten, bikaisten. Vadász-harcos társadalmak istenei maguk is vérszomjasak, gyűjtögető, alkalmi halász-vadász népek számára az istenek a természet erői. Az adott társadalmakban megjelenő isten(ek) az emberek gondolatvilágának, félelmeinek, értékrendjének a kivetülése(i).