HTML

peter-cs

Ez a blog valláskritikával, társadalomfilozófiával foglalkozik ateista-szabadgondolkodó és minden kettős mércét elutasító szemszögből.




Ajánlott böngésző:
Legjobban megtekinthető Mozilla Firefoxszal!
Mozilla Firefox
= - = - =
- = - = -
= - = - =
- = - = -
= - = - =

Utolsó kommentek

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Trianonra

2010.06.03. 16:39 Peter_Cs

A békediktátum és lélektani hatásai

1920. június 4-én diktatórikus módszerrel egy igazságtalan békeszerződést erőszakoltak rá Közép-Európára az akkori politikai nagyhatalmak a Párizs melletti Nagy Trianon kastélyban. A történelmi vonatkozások ismertek, a magyar politikai elitnek nem volt érdemben beleszólása a folyamatokba, ezen cikkben nem ezekkel kívánok foglalkozni.

Mint minden diktátum, ez is igazságtalan volt, amely az etnikai elvet is elutasította - bár , ha népszavazásra vitték volna az utódállamok megalkotását, akkor is hasonló országhatárokat kaptunk volna -, az utódállamok különböző közösségi mitológiákat - Trianon-vallásokat - alkottak meg saját szubjektív nézőpontjukból. Ennek a "szerződésnek" valójában nincsenek az utódállamok tekintetében nyertesei, csak vesztesei, a valódi győztesek a nagyhatalmak politikai elitje.

A vesztesek feloszthatók nyertes- és vesztes tudatúakra: a magyarság vesztes tudatú, míg a többi nyertes. A vesztes tudatú magyarság érdekképviselete jelentős csorbát szenvedett, legyengült, míg a győztes tudatúak a hatalmi mámorukban az új államaikban levő nemzetiségek elleni - sokszor igencsak brutális - támadásokat indítottak, sokszor a vesztes magyarokat, bűnbakokként.

A győztes tudatú vesztesek közösségi mitológiájukat sokszor légbőlkapott elméletekre alapozták: Szvatopluk nagy szláv állama, dákoromán-elmélet, stb. Ez az újhitűek nagy ügybuzgalmával irreális és irracionális vágyakra és tettekre sarkallta ezen államok politikai elitjét: a hőbörgő, sovén nacionalizmust, amely pl. az államalkotó nemzetet a többségi néppel azonosítja, kizárva ebből a körből a nemzetiségeket, holott a békediktátum korában a diktátum előtti Magyarországon kb 53 %-nyi magyar élt csak.

A győztes tudatú vesztesek közösségi mitológiájának van azért jogos történelmi sérelmeken alapuló motívuma is, ugyanis a békediktátum előtti Magyarországon üldözték a nemzetiségi mozgalmakat, a nemzetiségi mozgalmak vezetőit meghurcolták, a pánszláv mozgalom lett a fő mumus a magyar hatalom szemében, Oroszország ebben a pánszlávizmusban mint egy kvázianyaország szerepelt, az Oroszországgal való kapcsolattartást kémtevékenységnek minősítették, miközben folyt az erőszakos magyarosítás.

A veztes tudatú vesztes Magyarország ugyan pár év alatt újjáépült az I. világháború után, de társadalmi tudatban nagyon is a veszteségélmény foglya maradt: a revizionista törekvésektől a gyenge önérdek-érvényesítésig ível ennek a közösségi mitológiának a hatása. Kompenzációs folyamatként felerősödött a dicső, vitéz ősök mítosza, a délibábos nyelv- és néprokonításokig (sumer-maja-kecsua-magyar, stb.), holott bebizonyosodott, hogy a magyarság ural-altaji eredetű, többszörösen keveredett nép.

Ezzel együtt a Horthy-korszakban az azt megelőző szekularizációs tendenciák ellenhatásaként a keresztény kurzus, a kereszténység és a magyarság egybemosása, a nemkeresztények önkényes kirekesztése a nemzettestből, ez a felfogás sajnos még ma is befolyásos egyes, magukat konzervatív népnemzetinek tartó körökben. A II. világháborúban ez a felfogás vezérelte az akkori magyar politikai elitet a háborús szerepvállalásában. Az ezt követő államkapitalista létező szocializmusnak sem volt pozitív válasza erre a helyzetre, a problémák szőnyeg alá söprése lett a döntő, nomeg a vesztestudat konzerválása. A politikai rendszerváltás után a pénzpiacok uralta kapitalizmusban pedig a klerikálfasiszta-nacionálsovén háborús uszítástól a teljes önfeladásig terjednek a destruktív megoldási javaslatok.
A hazug közösségi mitológiák pedig a végletekig leroncsolják a társadalom szöveteit, az állandó ellenségeskedésekhez vezetnek, amely csak mindannyiunkat tovább taszít a további veszteségekbe, további sérelmeket okozva.

A probléma megoldása ezek helyett az államhatárokat átívelő regionalizmus, a szétszakított város- és térségrészek közötti együttműködés, és a sérelmi, szimbolikus politizálás helyett a helyi problémákat megoldó gyakorlatiasság legyen. Ez még nem zárja ki, hogy az elcsatolt területeken, a győztes tudatú vesztes utódállamok területén azok, akik magyarnak vallják magukat, kaphassák meg a magyar állampolgárságot, mint ahogy viszonosan a többi ország is megadhatja ugyanezt analóg viszonylatban.

A valódi problémákat kell megoldani, hogy mindenki önmaga lehessen szabadon, a Kárpát-medence népei között az együttműködéseket kell ösztönözni, tudatosítva, hogy a sérelmek állandó felhánytorgatása csak növeli a bajt, a trianonozás csak a szégyenmagyarkodás egyik kórtünete, aki Trianonnal takarózik, az önkényuralmat akar sérelmi politizálásra építeni. Máskülönben az irracionalitás, a hazug közösségi mitológiák szétforgácsolják az egész térséget.

3 komment

Címkék: politika gondolkodás társadalomkritika gondolatébresztő emberi jogok társadalomfilozófia

A bejegyzés trackback címe:

http://peter-cs.blog.hu/api/trackback/id/tr222053905

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Lakásfelújító Feri · http://www.lakasfelujitas1.hu 2011.11.27. 06:07:28

Azt viszont érdekesnek tartom, hogy a belföldön élő magyarok jobban ragaszkodnak a Trianon előtti állapot visszaállításához, mint azok, akiket valójában érintet a határ változtatás.

Inner Circle 2012.05.24. 11:38:26

"ha népszavazásra vitték volna az utódállamok megalkotását, akkor is hasonló országhatárokat kaptunk volna" - csak néhány tucat kilométerrel kijjebb, pl. a színmagyar Csallóköz aligha került volna Csehszlovákiához. Fontos tudni, hogy a határokon kívül került magyarság jó része az új határok közvetlen túloldalán, lakóhelyén belül jelentős többségben élt, így a határokat könnyen meg lehetett volna húzni úgy is, hogy a későbbi nemzetiségi kérdések jórészt fel sem merüljenek. (A Székelyföldön egy tömbben élő magyarság kivételével, de a korridorok és exklávék korában erre is lehetett volna megoldást találni.) Pusztán a többségében nem magyarok által lakott területek elcsatolása is megviselte volna az országot, de innen még könnyebb lett volna felállni. Háborúztunk, vesztettünk, és az igazságos nagyfiúk most megkérdezik, hogy egyébként is, voltaképpen miért ülünk mi a románok nyakán? Ezt még túl lehetett volna élni. De a puszta ököljogot érvényesítő, abszolút igazságtalan, egyszerű lakosság- és területrablás, amit ráadásul a nagyfiúk igazságosnak tüntetnek fel (és a mai napig így van) nem csoda, hogy nagyon komolyan eltávolította Magyarországot a későbbi szövetségesektől.