HTML

peter-cs

Ez a blog valláskritikával, társadalomfilozófiával foglalkozik ateista-szabadgondolkodó és minden kettős mércét elutasító szemszögből.




Ajánlott böngésző:
Legjobban megtekinthető Mozilla Firefoxszal!
Mozilla Firefox
= - = - =
- = - = -
= - = - =
- = - = -
= - = - =

Utolsó kommentek

Naptár

szeptember 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

A szentimentalizmus és a kötelező happy end léthazugsága

2008.04.08. 21:42 Peter_Cs

Sajnos manapság sok író/rendező/zenész alkot giccsesen szentimentális, úgymond "könnyen emészthető", a primitív szórakozási vágyat kielégítő alkotást avagy tákolmányt, melyeknek kötelezően jó a végük.

De milyen szándékok, motívumok vezérlik ezeknek a megalkotóit? Röviden próbálom itten elmagyarázni, hogy szerintem mik ezek a hajtóerők.

A szentimentalizmus a valódi szeretet kelléktárával bumfordi módon visszaélve azt jelenti, hogy a valódi szeretetet mímelve, de nem gyakorolva, sőt önző módon visszaélve is lehet, sőt kell művelni, az eredmény ugyanaz - mármint a szentimentalisták szerint, viszont a valóságban az öncsalások és a hazugságok szövedékét alkotja meg.

A szentimentális alkotások általában lágy hangvételűek, minden ún. szélsőségektől mentesek. Műanyag világ sugárzik belőlük.

Ezzel összefüggésben nagy átlagban kötelezően "boldog véget érnek", persze általában a "körülmények szerencsés alakulása" folytán. A happy end valódi üzenete ez: nem kell felelősséget vállalnunk önkagunkért, döntéseinkért, úgyis miden jóra fordul. Ez a léthazugságot csak súlyosbítja.

A zenében is ugyanez a helyzet: a szentimentális zene nélkülöz minden valódi művészi tartalmat, "nincs benne semmi disszonancia", "fülbemászó", "a tartalmát a lumpenproli is megérti". Pedig komoly művészeti tartalmat sokszor csak szokatlannak tartott hangzatokkal, dinamikai váltásokkal, dallamfűzésekkel lehet kifejezni.

A szentimentalizmus a kötelező "boldog végkifejlettel" társulva az egyént rombolja, az egyéniséget kioltja. Nem véletlen, hogy a diktatúrák támogatott művészete is a hamis pátosszal átitatott szentimentalizmussal volt telítve.

Szerencsére a modern művészetben számtalan egyéb vonulat is létezik, van alternatíva. Szerencsére nem Sztálin elvtárs Szovjetuniójában élünk...

Szólj hozzá!

Címkék: gondolkodás művészet társadalomkritika gondolatébresztő szabadgondolkodás társadalomfilozófia

A bejegyzés trackback címe:

http://peter-cs.blog.hu/api/trackback/id/tr10417531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.